HABSBURG FRIGYES
főherceg

A tescheni Habsburg-ág leszármazottjaként a morvaországi Gross-Seelowitzban született1856. június 4-én.

A Habsburg-család katonaágának leszármazottja. Nagyapja Károly főherceg, a Napóleont verő „asperni győző”, édesapja Károly Ferdinánd főherceg, édesanyja Erzsébet főhercegasszony, József nádor lánya volt.
A családi „örökségnek” megfelelően katonai iskolázottságot kapott. Tiszti pályafutását1871-ben a tiroli császárvadászoknál kezdte hadnagyi rendfokozatban. Szolgált a 25. és a 13. sz. pozsonyi K.u.K. közös gyalogezredekben, 1879-ben ezredesként az 52. ezred tulajdonosa lett.
Született rátermettsége folytán gyorsan haladt a ranglétrán: 1882-ben tábornok, 1889-től altábornagy és a pozsonyi 5. hadtest parancsnoka. Ferenc József császár és magyar király 1905-ben gyalogsági tábornokká, 1907-ben az osztrák honvédség (Landwehr) főparancsnokává, végül 1910-ben a közös hadsereg szárazföldi erőinek főparancsnokává nevezte ki.
Az első világháború kezdetén az osztrák-magyar hadsereg főparancsnoka, később vezérezredesi rendfokozatban a Monarchia hadseregének főparancsnoka lett.
Legeredményesebb és leghíresebb vezetői tette volt, hogy 1915-ben az uzsoki hágónál a híres „Kárpáti téli csatákban” megakadályozták az orosz hadsereg betörését.
Érdemeit a Monarchiában és külföldön a legmagasabb katonai és polgári kitüntetésekkel, közöttük az Aranygyapjas renddel ismerték el.
A háború félidejében német befolyásra leváltották valamennyi katonai tisztségéről, a Monarchia felbomlásakor már önkéntes száműzetésben, családja körében élt Pozsonyban illetve a mai ausztriai Halbturn (Féltorony)-ban.
1877-ben vette feleségül Croy-Dülmen Izabella hercegnőt, akinek családja az Árpád-házból származtatja magát. A házasságból 9 gyermek született, a főhercegi család a nyolc lány után 1897-ben megszületett fiú utódért, Albrecht főhercegért hálából Albertkázmér pusztán ugyanebben az évben felépíttette a híres neogótikus stílusú úgynevezett fogadalmi kápolnát, illetve templomot.
Az első világháborút lezáró békeszerződések és az új, trianoni határok ezt a Habsburg-ágat is megfosztották öröklött (tescheni és béllyei) birtokaitól, a főhercegi család 1922-ben a magyaróvári birtokközpontban, az egykori uradalmi tiszti lakban rendezkedett be. Az épületet ettől kezdve folyamatosan bővítették, akkor készült a jelenlegi árkádos udvari szárny, a mai észak-keleti emeletes épületrész.
Frigyes főherceg a katonai felkészültségén kívül nemcsak érdeklődést tanúsított a gyakorlati mezőgazdasági tudományok és a művészetek iránt is. Szakértelmét külföldi egyetemek díszdoktori címei bizonyítják, fiával, Albrecht herceggel elvégeztette a magyaróvári Gazdasági Akadémiát.
Tudománypártolása az ősei által alapított bécsi Albertinum gyűjteményének gyarapításában és abban mutatkozott meg, hogy a háború után ő mentette meg, és később gondozta annak híres numizmatikai gyűjteményét. A családi hangversenyeken kisdobos-kiérőként vett részt.

A főhercegi család, úgy is mint a helyi római katolikus egyház kegyurasága nagy tiszteletnek örvendett a városban. A „város első polgára”-ként részt vett miden jelentős eseményen, személyes jó kontaktust alakított ki a helyi polgársággal, idős korában előszeretettel üldögélt kedvenc padján és beszélgetett az éppen arra járókkal.
A maga választotta és alakította palotában, keringési rendellenességben halt meg1936. december 30-án, temetésén magas rangú európai vezetők és Magyarország kormányzója, v. n. Horthy Miklós is részt vett. A temetését a Magyar Filmhíradó is felvette.
Hamvait a Szent Gotthárd plébániatemplom altemplomában ekkor kialakított Habsburg-kriptában, felesége mellett helyezték örök nyugalomra.

CROY-DÜLMEN IZABELLA
hercegnő, főhercegasszony

A francia-németalföldi Dülmenben született 1856. február 27-én. Magyarországon honosított nemes családja, a Croy-Dülmen ág Árpád-házi királyainktól, nevezetesen II. Géza király Géza nevű fiától származtatja magyar kapcsolatát. Ebből kiindulva 1500 után még a magyar trónra is igényt tartottak.
1877-ben a belgiumi L’Hermitage-ban kötött házasságot Habsburg Frigyes főherceggel.
Nyolc leány és egy fiúgyermeket szült a tescheni Habsburg ágnak.
Hosszúnak mondható főúri élete során társadalmi helyzetének megfelelve mindvégig kiemelt érdeklődést mutatott a közélet és a jótékonykodás iránt. Kötelességtudó és gyermekszerető nagyasszony volt, legfőbb támogatója a kisgyermeknevelést intézményesen felkaroló magyaróvári Hildegárd és a mosoni Erzsébet nőegyleteknek. A legnagyobb magyarországi birtoknak számító Habsburg uradalom majorjaiban iskolákat szervezett és építtetett.
Szabad idejében szívesen fényképezett, a korabeli sajtó is szívesen közölte képeit. Szenvedélyes fényképezésének és közéleti tevékenységének szerencsés összefonódásából jelentős néprajzi vonatkozású felvételek maradtak az utókorra.
Művészfotóit 1904-től a szaklapok is közölték, 1905-től kezdve rendszeresen szerepelt a nemzetközi fényképkiállításokon.
Az első világháború kezdetekor abbahagyta ezt a tevékenységet, így a másfél évtizednyi magyaróvári tartózkodásuk alatt sajnos már nem fényképezett. („udvari” fényképészük egyébként is a városszerte híres Kumpf Antal volt)
A főhercegasszony egy fővárosi szanatóriumban halálozott el 1931. szeptember 5-én. Holttestét a budai Mátyás templomban ravatalozták fel, és ennek kriptájában helyezték ideiglenes nyugvóhelyre.
Ezüstkoporsóját férje halála után, 1936-ban hozták haza Magyaróvárra és helyezték vörös márvány szarkofágban a temetkezési helyükül kijelölt altemplomi Habsburg kriptában.